7. fejezet - Jelenségek

Chiaoo!:D Nincs sok hozzáfűzni valóm, csak annyi, hogy következő rész egy komi után lesz, és ezuttal meg is várom! Jó olvasást! Laters! ;)

- Kathe - ugrott a nyakamba Phoebe - Annyira örülök, hogy tudsz mindent és mégis itt vagy.
- Mért mit gondoltál? Hogy égnek álló hajjal, sikongatva kirohanok a világból? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nagyjából - bólogatott, mire kitört belőlem a röhögés.
- Azért ha legközelebb ne tépd ki az ajtót - nevetett Patrick, hátul.
Teljesen kiment a fejemből - kösz Patrick - most megint eszembe jutott. A mosoly azonnal lehervadt az arcomról.
- Mi a baj? - fürkészet Phoebe.
- Semmi - mutattam egy hamis vigyort.
- Rendben, akkor a rég idők emlékére, film nézés? - kérdezte.
Kiválasztottunk egy filmet és nagylelkűen felajánlottam hogy majd én megcsinálom a popcornt. A konyhában kivettem és próbáltam kinyitni, de nem ment. Felidegesítettem magam ezen az apró dolgon, hogy hogyan lehetek ennyire béna, mire a zacskó felrobbant. Nem volt nagy hangja, de azért eléggé megijedtem. Tudtam, hogy megint én voltam. Visszaérve hozzájuk, Patrick eléggé méregetett. Szerintem sejt valamit, de nem akarok nekik elmondani semmit, amig én sem tudom hogy mi történik velem.

Egy hét telt azóta hogy náluk aludtam. A suli utolsó éve is lassan kezdődik, de ez a legkisebb gondom. Azóta a nap óta, ezek a fura dolgok egyre gyakoribbak lettek. Esetleg, gondolok arra hogy leakarom oltani a villanyt, megteszi magatól, bár ezeket nem mindig csinálja. Rájöttem hogy csak akkor ha valamennyire ideges vagyok. Tegnap például oda lebeget hozzám egy serpenyő, mikor szitkozódtam, mert oda égett az étel. Az ikerpárnak nem mondtam el, mert még én sem tudom mi vagyok. Persze mindennap találkozom velük, bár Patrick azóta méreget. Tudja hogy valami nincs velem rendben és próbál rájönni. Ezen kivűl megtudtam még pár dolgot a fény vadászokról. A bölcseknek egy Lux nevű Istennő ad útmutatást. Nem tilt meg senmit, de a fiatalabb fény vadászokat jó útra téríti.
Ma is megyek át hozzájuk, viszont most nem popcornt, hanem mekis kaját eszünk, miközben megnézzük a Kaptárt.
Becsengettem és vártam hogy ajtót nyissanak. Phoebe-val találtam magam szembe.
- Sziaa csajszi! Patrick nincs még itthon, de azt mondta várjuk meg - mondta, miközben beengedett.
- Oké - egyeztem bele, majd bementünk a nappaliba.
- Figyelj a bátyám nevében is bocsánatot akartam kérni a régi viselkedéséért - hajtotta le a fejét - Csak azt hitte hogy te is olyan ember vagy, aki kideríti a titkunkat és elrohan, hogy ország-világ előtt elmondja mindenkinek. Ezért is félt engem az emberektől, meg gondolom mesélte azt a történetet, mikor egy fény vadász és egy ember egymásba szeretet - nézett rám választ várva, mire bólintottam - Ő meg ezért tartja magát távol az emberektől. Nem akar olyan sorsra jutni mint, az ősünk, és úgy látom mintha te megkutyultad volna benne a dolgokat - magyarázta.
- Értem - bólintottam.
Túl sok információ. Szóval Patrick azért nem akart/akar a közelemben lenni, mert fél hogy belém szeret? Mi van?! Ez hülyeség! Azt hiszem...
Az ajtó hirtelen kivágódott és az említett személlyel találtam magam szembe. Felfogni nem volt időm semmit.
- Mi vagy te? - esett nekem.
- Neked is szia - néztem rá nyugodtan.
- Ne játszd nekem a hülyét! Egy ideje figyellek és valami nincs veled rendbe.  Mi vagy te? - ismételte meg az előző kérdést kíméletlenül.
- Mi folyik itt? - kérdezte a lány.
- Phoebe ebből te maradj ki - szólt rá Patrick.
- Mi az hogy figyeltél engem? Mi jogon? - akadtam ki.
Kezdtem ideges lenni.
- Valami nem volt veled rendbe, mondom, és nem akartam hogy Phoebe-nak baja essen - mondta idegesen.
- Hogyne - mondtam gúnyosan -  És honnan veszed azt hogy van velem valami? - érdeklődtem.
- Kutakodtam - kezdte.
Mi az hogy kutakodott? Joga nincsen ehez! Mit turkál ő, az én cuccaim között? A francba már!
- És láttam hogy az elmúlt egy hétben elég sok dolgot kidobtál. Megnéztem őket és valahol bevolt horpadva, vagy éppen eltört - mondta.
- És te ebből szűröd le hogy én valami lény vagyok, hogy kukázol nálunk? - nevettem fel idegesen.
Próbáltam leszarom arcot vágni és hülyének nézni a fiút, hogy ilyet gondol, de igaza van. Azok azok a dolgok amiket véletlenül gondolatban falhoz vágtam.
- Igen! Ez nem normális! - ordította.
- Mert te annyira tudod hogy mi a normális fény vadász. Ugye? - kérdeztem vigyorogva, amire még inkább ideges lett.
- Gondolom akkor nem baj, ha elmondom Kelly-nek a törött dolgokat, meg hogy majd nem meghaltál egy kamion által - nézett rám.
- Anyámat hagyd ki ebből! Megértetted?! - kiabáltam rá, annyira felidegesített ezzel.
Egy lökés hullámot éreztem, mire Patrick a falnak csapódott. Döbbenten nézett rám, ahogy húga is. Fogalmam sincsen hogyan csináltam.
- Kathe a szemed... - mondta Phoebe.
Értetlenül néztem rá, mire megfogta a tükröt az üvegasztalról és odaadta nekem. Elvettem tőle és megnéztem mi van velem. A szemem tűzpirosan lángolt. Életemben nem láttam még ilyet. Az idegességem ennyire elfajult volna?
- Kathe, mi ez? - kérdezte Phoebe.
- Én... - nem tudtam mit mondani, elkapott a félelem - Fogalmam sincsen - ráztam a fejemet - Sajnálom - mondtam és kirohantam a házból át a miénkbe.