Prológus

Sziasztok! Egy új blog féleségbe belekezdtem, hát majd meglátjuk hogy tetszik. Nem tudom milyen rendszereséggel hozok részeket, de hetente megpróbálom minimum! Most hoztam valami prológus féleséget. Nézzetek bele! A hét folyamán a fejléc is felkerül! Jó olvasást!:)

Talán így jobb lesz? Nem hiszem... Egy költözéssel semmit nem lehet megoldani szerintem, bár anya az ellentétjét vallja. Mindig vitatkozunk, de nem vesszük komolyan. De azért nem értem hogyan gondolta hogy, egy Isten háta mögötti helyen fogom az utolsó évemet eltölteni a gimiben?
Lassan már harmadik napja vagyok itt. A netet sikerült ma már bekötettni, így legalább valami élet van itt. A pakolással már készen vagyok, hiszen jobb dolgom nem volt. A szobámmal elég jó munkát végeztem. Most nem egoizmus, de tényleg! Kifestettem meg minden.
- Kathe! - szólt fel anya.
- Megyek! Egy perc! - szóltam vissza.
Kikapcsoltam a gépem és azon gondolkoztam, hogy majd este neki látok az én kis saját könyvem folytatásának. Most csak az emailem átfutattására volt időm. Néhány jó barátom írt, hogy milyen az új környezet. Vissza is írtam pár mondatban, de ők is csak kedvességből vagy éppen sajnálatból üzentek. Miamiban nem volt legjobb barátnőm. Csendes voltam és kerültem a balhét, ezért mások se kötöttek belém.
Lassan mentem le a lépcsőn, hiszen ráérek. Még egy hónap van a suliig, tehát feljogosít hogy élvezhessem a nyári szünetet. Amugy is egy barátom sincs itt, az  utcán pedig senki nem igazán vett észre. Akár beöltözhetnék egy nagy piros paprikának akkor sem venne itt észre senki.
- Tessék? - értem le.
- Elkéne menni a boltba délután - közölte - Szeretném ha elmennél, nekem be kell mennem az új munkahelyemre. Vacsora előtt itthon vagyok - mondta.
- Rendben - egyeztem bele.
Úgy sem volt jobb dolgom. Mióta anyával ketten vagyunk ez nem csak anya-lánya kapcsolat, hanem az anyukám a bizalmasom!
- Örülök. Amugy is kimozdulhatnál szivem. Két napja ki sem léptél a házból - nézett rám.
- Kint sem csinálnék semmivel sem többet, mint bent. Így egyszerűen fölöslegesnek tartom - magyaráztam meg.
- Hogy mindig okosat tudsz mondani és... - befejezni viszont nem tudta, mert csengettek.
Eléggé meglepett hiszen nem ismerünk itt senkit. Ez a nap fénypontja! Tiszta izgalmas! Húúú!
- Hagyd majd én kinyitom. Te inkább néz rá a húsra - mosolyogtam.
- Óh, a csudába! Tényleg - szaladt ki a konyhába.
Siettem az ajtóhoz, egyrészt kiváncsiságom miatt, másrészt pedig az illető ráfeküdt a csengőre és ha így folytatja, megsüketülök.
-Hello - köszönt az ajtóban álló személy, mikor ajtót nyitottam.