3. fejezet - Emlékek

Csend volt. Úgy fél percig, ugyanis anya elkezdte a kivallató show-ját.
- Na és mióta laktok itt? - kérdezte.
- 3 éve. Anyáék a közelben kaptak munkát - mondta Phoebe.
- Azt hittem ketten laktok a szomszédba. A szüleitekkel még nem volt sikerem találkozni - csodálkozott anya.
-Ritkán vannak itthon. Hetente egyszer - magyarázta meg Patrick.
- Értem. Úgy látom rendes bátyja vagy a húgodnak. Ha unatkoztok gyerekek, gyertek át nyugodtan. Kathe is biztos szívesen lát titeket - ajánlotta fel.
- Köszönjük - eresztett meg egy normális mosolyt a bunkó - És maguk hogy hogy ideköltöztek? - kérdezte, mikor már a második "fogásnál" jártunk.
Gondoltam hogy ha én nem mondom el, akkor majd megkérdi anyától.
- Nos, itt kaptam főnővéri munkát a korházban, és úgy gondoltam mindkettőnknek úgy lesz jobb, ha az emlékektől távol vagyunk - mondta anya elfúló hangon.
- Milyen emlékek? Kathe nem mondott erről semmit - értetlenkedett Phoebe.
- Semmilyen - vágtam rá.
- Nem szereti magát sajnáltatni, de a férjemnek, vagyis az ő apjának szívbetegsége volt és... - kezdte anya.
- Ne folytasd kérlek - néztem, rá könyörögve.
- Katherine! Ez nem hét pecsétes titok és nem kell szégyelni! - szólt rám élesen.
- Jó hogy nem fogom szégyelni hogy meghalt az apám! Igen, meghalt - halkultam el - Tisztában voltunk a betegségével. Fél évvel ezelőtt, itthon voltam apával. Anyának főztünk vacsorát. Egy percre mentem ki az udvarra és mire vissza értem, apa már a földön feküdt, mozdulatlanul. Egyből hívtam a mentőket, de nem tudták megmenteni. Azt mondták egy erősebb szívinfarktust kapott. El se tudjátok képzelni milyen érzés volt... Magamat hibáztatom, mert talán, ha nem mentem volna ki, akkor tudtam volna segíteni neki valahogy és még most is élne. Nem szeretem ezt el mondani másoknak, mert utálom, ha sajnálnak - fakadtam ki, azzal felálltam és elnézést kérve kimentem a kertbe, kiszellőztetni a fejemet.
- Kathe! - jött ki utánam Phoebe - Nem szerettünk volna ezzel felzaklatni - mondta, mire szomorú mosollyal megráztam a fejem.
- Sajnálom - mondtam most már normálisan.
- Lányok, kint van a desszert - szólt ki Patrick.
- Még tőled is bocsánatot kérek, bár paraszt vagy. De ahogy látom a portás szerepét töltöd be - vigyorogtam gúnyosan.
- Ezt elnézem neked cica, de csak most - mosolygott rám.
- Fura vagy - ráztam meg a fejem, majd bementem -Úúú, Tiramisu - ültem le nagy éhes szemekkel az asztalhoz.
A többiek elég érdekes fejet vágtak a gyors hangulatváltozásom miatt, de nem érdekelt. Mindig is ilyen voltam. Feltudtak egy perc alatt dűhíteni - persze nyomós sértéssel vagy okkal - és szomorítani.
-Ez a kedvenc sütije. Kathe ezen él, amíg tud - nevetett anya.
- Értem miért. Igazán finom Mrs. Swertz - mondta Patrick.
- Mondtam már hogy szólíts Kelly-nek és te is Phoebe - mondta anya, mire kapott mindkét Blacktől egy 1000 wattos mosolyt.
Patrick a kis benyalós! Én nem értem ezt a gyereket! Egyik percben még azt mondja, tartsam távol magam a húgától, most meg itt bájolog az anyámnak? Felmondhatok?
- És mennyi idősek vagytok? - faggatózott tovább anya.
- Ikrek vagyunk. Nem rég töltöttük be a 18-at - mondta a lány.
-De én akkor is 2 perccel idősebb vagyok - húzta ki magát büszkén Patrick, mire Phoebe csak a szemét forgatta.
- Kathe hány éves? - kiváncsiskodtak.
- Egy hét múlva lesz 18.
- Köszi anya. Egyenlőre még én is itt vagyok és tudok válaszolni - morogtam.
- De hiszen az mindjárt itt van! Enged meg hogy megszervezzem  a bulit - kérlelt Phoebe.
- Miért? - kiváncsiskodtam.
-Nos - kezdte tárgyilagosan - bár 6 órája ismerlek, de mégis olyan, mintha 6 éve lenne. Úgy érzem jó barátnőm lettél - mosolygott.
- Te is nekem - vallottam be - Ennyi dolgot még senkit nem tudott rólam - nevettem fel.
- Ez csodálatos! Nem Patrick? - érdeklődött nála anya, majd kivitte a tányérokat.
- Rohadtul - nézett rám szúrós szemekkel - Phoebe ideje mennünk.
-Nincs kedvem - sóhajtott az említett személy, de azért felállt.
- Köszönjük a finom vacsorát Kelly - villantott egy mosolyt a fiú - De a szüleink várnak Skype-on - mondta.
- Persze gyerekek, menjetek - kísértük ki őket.
Ami nekem nem állt szándékomban, max Phoebe miatt, de anya amúgy is húzott magával, így nem volt választási lehetőségem.
- Holnap gyors kajálda, sok egészségtelen étellel? - nézett rám az újdonsült barátnőm.
- Ilyen vissza utasíthatatlan ajánlatott, muszáj vagyok elfogadni - mosolyogtam.
- Oké, ebéd környékén jövök. Kelly ugye nem baj ha elrabolom? - kérdezte.
- Dehogy is! Úgyis dupla műszakom lesz - mondta anya.
- Remek - vigyorgott Phoebe, majd megölelt - Sziasztok, jó éjtszakát.
- Jó éjt Kelly. Köszönjük még egyszer. Szia cica - kacsintott, és ő is elindult a szomszéd házba.
Anya nyugodtan bezárta az ajtót, majd mosolyogva elindult a konyhába.
- Mi ez a sejtelmes mosoly? - mentem utána.
- Semmi cica - nézett rám vigyorgott, abba hagyva a mosógatógépbe való pakolászást.
- Idióta becenév, amit kitalált. Idegesítő - mondtam neki.
- Hát szerintem aranyos, jól néz ki, kedves, okos és igazán udvarias. Kislányom főnyeremény ez a fiú - áradozott anya - Nem találsz ilyen embert mindenhol. Amúgy is 18 éves leszel. Ideje találnod egy barátot.
- Bármelyik embert választanám hamarabb mint, őt. Az dolog hogy gyönyörű zöld szemei vannak és szexi szemébe lógó fekete haja, de akkor is seggnyaló paraszt! - mondtam ki, amit gondoltam róla.
- Katherina, vigyázz a szádra - szólt rám.
- Bocsi. Talán rosszul ítélek. Egy hét múlva? - kérdeztem.
- Rendben, majd akkor meglátjuk mi lesz a véleményed - bólintott.
- Én felmegyek aludni. Jó éjt - adtam puszit az arcára - Szeretlek!
- Én is drágám. Jó éjtszakát - mondta és folytatta a dolgát.
Gyorsan felmentem a szobámban, majd letusoltam és a pizsamámat felvéve befeküdtem az ágyba.
Nem akartam anyát traktálni azzal, amit még Patrick pluszban mondott. Még én sem értem igazából. Meg úgy is neki adna igazat. Amin nem lepődök meg. Eléggé elkáprásztatta anyámat.