Gondolat

Azért raktam ki ma 2 részt, mert egyszer már fent volt a második, de kitöröltem, mert béna vagyok:d így újra kellett írnom. De már meg van és ott van hozzá a harmadik is. Csak ennyit akartam. Jó olvasást!:)

2. fejezet - Filmezés

A kivett szatyrokat leraktam a pultra. Egy pohár víz után neki láttam a pakolásnak. Tíz perc alatt keményen végeztem vele. A vett pattogatott kukoricát beraktam a mikróba és elindítottam 3 percre. Közben elővettem egy nagyobb tálat és két poharat, amibe kólát töltöttem. Amint a mikró jelzett, pont akkor érkezet meg a vendégem is. Gyorsan kirohantam mintha, az életem múlna rajta. Kinyitottam az ajtót és egy személy helyett, kettő állt ott. Gondolom a bátyja. Kissé kigyúrt volt, de nem az az agyon edzett, fekete szemébe logó hajjal és gyönyörű smaragd zöld szemmel. Annyira gyönyörű, hogy nem tudom mihez hasonlítani, de elég idióta vagyok hogy itt gyönyörűzok, miközben előttük állok bambulva és várok a csodára.
- Öhm... sziasztok! Gyertek be - álltam odébb.
Amikor becsuktam az ajtót, beinvitáltam őket a nappaliba.
- Katherina, ő itt Patrick a testvérem. Patrick ő itt Katherina - hadonászott össze-vissza Phoebe.
- Csak Kathe - javítottam ki - Szia - intettem neki.
- Hello - köszönt unottan.
- A bátyám azért jött, mert szerinte felügyelnie kell, még ha csak egy házzal vagyok arébb, akkor is - forgatta a szemét a lány.
- Neked mindegy - vontam vállat - Ott a lejátszó. Rakd már be légyszi a filmet, amíg behozom a dolgokat - kértem.
- Oké , de ugye kóla van? - nézett rám.
- Jó hogy! Anélkül élet sincs - vigyorogtam, majd kimentem a konyhába.
Fél perccel később már Phoebe mellet ültem jobb odalt, Patrick meg a másikon. Csendes tipus, bár szólalnia nem kell. A lányok biztos csak úgy bomlanak utána. Jókat nevettünk a filmen a mellettem ülő lánnyal.
- Hát ez jó volt - nyújtóztatta meg elgémberedett végtagjait Phoebe - Akkor este jöhetünk? - kérdezte.
- Természetesen - mosolyogtam - Anya úgy is mindjárt itthon van és valószínűleg nem fog oda égetni semmit sem, mert segítek neki - mondtam, mire a lány felnevetett.
- Phoebe tudod hogy nem támogatom ezt - mondta Patrick, mire értetlenül néztem rá.
- Ez egy vacsora. Nem kivallatás - világosítottam fel.
- Amúgy se sikerülne kiszedned belőlem semmit, baby - vágott gúnyoros mosolyt.
- Nem vagyok baby - fakadtam ki.
- Patrick, tudod hogy anyáék hívni fognak otthon. Gyere - fogta meg a csuklóját és kifelé kezdte húzni.
A fiú még egy ideig nézett, de utána a húgának szótfogadva elindult kifele.
- 7-re itt vagyunk - mosolygott Phoebe, majd megölelve engem elment, de Patrick nem ment vele.
- Szia cica, később találkozunk - vigyorgott és elindult.
Sokkolva álltam az ajtó küszöbén a fiú után nézve, addig, amíg anya nem írt egy SMS-t hogy fél óra múlva itthon van és kezdjek hozzá a csirkemell felvágásához. Eleget téve a kérésének vettem elő a vágódeszkát, egy kést és a húst.
Eléggé paraszt ez a Patrick. Cica? Tudod ki a cica! Minek is hagytam magam? - Talán mert bele néztem abba az átkozottul szép szemeibe. - Istenem! Egy napszemüveget fogok rárakni, hogy tudjak hozzá rendesen beszélni.
- Kicsim megjöttem! - köszönt anya.
- A konyhában - szóltam neki.
- Már kész is vagy? Köszönöm. Akkor átöltözöm és neki állok panírozni, te rakj fel kérlek, egy fazék vizet - mondta.
Tettem amit kért. Fél perc múlva már lent is volt és nekiállt a munkának, én pedig segítettem. Fél hétre készen lettünk a vacsorával. Mivel volt időm, felmentem lezuhanyozni. Nagyon jól esett, ahogy a vizcseppek lassan át járták az egész testem. Fehérneműben léptem be a szobámba. Magamra kaptam egy cicanadrágot és kerestem azt a felsőt, amit gondolatban már kiválasztottam. Éppen felakartam venni, amikor az ajtó hirtelen kinyitódott és Patrick állt előttem.
A meglepetéstől reagálni sem tudtam. Csak álltam ott mint, egy idióta. Az arcomat elöntötte a pír, hogy eszembe jutott, hogy egy szál melltartóban vagyok előtte. Miután észhez tértem, reflexből magam elé tartottam a pólómat és Patrick arcát fürkésztem. Elégedetten vigyorgott, annyira hogy egyből felidegesített. Mit ne mondjak, szívesen letöröltem volna az arcáról.
- Mit keresel itt? - kérdeztem választ követelve.
Ezután gyorsan megfordultam és felhúztam a pólót, majd utána egyenesen Patrick elé álltam.
- Anyukád mondta hogy szóljak neked hogy gyere le, de azt nem mondta hogy ilyen fogadtatásban lesz részem. Jó alakod van cica - mondta elégedetten.
- Nem vagyok cica! Érted? - böktem meg a mellkasát.
- A baby-t kilőtted. Ez maradt - vont vállat.
Idegesen indultam volna ki, de Patrick megfogta a csuklóm és vissza húzott.
- Figyelj, nem igazán örülök a húgommal való barátságodnak. Nem tartozol közénk. Nem olyan vagy mint, mi. Kicsit fogd vissza magad - nézett rezzenéstelen arccal rám - Talán ide költöznötök se kellett volna. Minek jötettek?
- Kurvára nincsen közöd hozzá, hogy anyukámmal mért jöttünk ide! - téptem ki a kezem az övéi közül - Azt meg hogy Phoebe akar velem barátkozni azt majd ő eldönti, de nem értem hogy lehetsz ekkora paraszt! - fakadtam ki.
- Szóval ezt gondolod rólam? Hogy paraszt vagyok? - vonta fel a szemöldökét közelebb lépve hozzám.
- Gyertek le! Kihűl a vacsora! - szólt fel anya.
Választ kikerülve, ahogyan őt is indultam le a lépcsőn.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Phoebe lent, miközben köszöntött egy öleléssel.
- Semmi. Patrick... khm bemutatkozott egy kicsit jobban, de nem kell félre érteni! - védekeztem.
- Mindegy, üljetek le és szedjetek levest bátran - tapsolt kettőt anya.
Patrick hagyta, hogy szedjek én előbb. Igazi úriember. Egy paraszt úriember. Hahaha. Egy biztos, hogy ezen a fiún egy jó darabig nem fogok tudni még kiigazodni.

3. fejezet - Emlékek

Csend volt. Úgy fél percig, ugyanis anya elkezdte a kivallató show-ját.
- Na és mióta laktok itt? - kérdezte.
- 3 éve. Anyáék a közelben kaptak munkát - mondta Phoebe.
- Azt hittem ketten laktok a szomszédba. A szüleitekkel még nem volt sikerem találkozni - csodálkozott anya.
-Ritkán vannak itthon. Hetente egyszer - magyarázta meg Patrick.
- Értem. Úgy látom rendes bátyja vagy a húgodnak. Ha unatkoztok gyerekek, gyertek át nyugodtan. Kathe is biztos szívesen lát titeket - ajánlotta fel.
- Köszönjük - eresztett meg egy normális mosolyt a bunkó - És maguk hogy hogy ideköltöztek? - kérdezte, mikor már a második "fogásnál" jártunk.
Gondoltam hogy ha én nem mondom el, akkor majd megkérdi anyától.
- Nos, itt kaptam főnővéri munkát a korházban, és úgy gondoltam mindkettőnknek úgy lesz jobb, ha az emlékektől távol vagyunk - mondta anya elfúló hangon.
- Milyen emlékek? Kathe nem mondott erről semmit - értetlenkedett Phoebe.
- Semmilyen - vágtam rá.
- Nem szereti magát sajnáltatni, de a férjemnek, vagyis az ő apjának szívbetegsége volt és... - kezdte anya.
- Ne folytasd kérlek - néztem, rá könyörögve.
- Katherine! Ez nem hét pecsétes titok és nem kell szégyelni! - szólt rám élesen.
- Jó hogy nem fogom szégyelni hogy meghalt az apám! Igen, meghalt - halkultam el - Tisztában voltunk a betegségével. Fél évvel ezelőtt, itthon voltam apával. Anyának főztünk vacsorát. Egy percre mentem ki az udvarra és mire vissza értem, apa már a földön feküdt, mozdulatlanul. Egyből hívtam a mentőket, de nem tudták megmenteni. Azt mondták egy erősebb szívinfarktust kapott. El se tudjátok képzelni milyen érzés volt... Magamat hibáztatom, mert talán, ha nem mentem volna ki, akkor tudtam volna segíteni neki valahogy és még most is élne. Nem szeretem ezt el mondani másoknak, mert utálom, ha sajnálnak - fakadtam ki, azzal felálltam és elnézést kérve kimentem a kertbe, kiszellőztetni a fejemet.
- Kathe! - jött ki utánam Phoebe - Nem szerettünk volna ezzel felzaklatni - mondta, mire szomorú mosollyal megráztam a fejem.
- Sajnálom - mondtam most már normálisan.
- Lányok, kint van a desszert - szólt ki Patrick.
- Még tőled is bocsánatot kérek, bár paraszt vagy. De ahogy látom a portás szerepét töltöd be - vigyorogtam gúnyosan.
- Ezt elnézem neked cica, de csak most - mosolygott rám.
- Fura vagy - ráztam meg a fejem, majd bementem -Úúú, Tiramisu - ültem le nagy éhes szemekkel az asztalhoz.
A többiek elég érdekes fejet vágtak a gyors hangulatváltozásom miatt, de nem érdekelt. Mindig is ilyen voltam. Feltudtak egy perc alatt dűhíteni - persze nyomós sértéssel vagy okkal - és szomorítani.
-Ez a kedvenc sütije. Kathe ezen él, amíg tud - nevetett anya.
- Értem miért. Igazán finom Mrs. Swertz - mondta Patrick.
- Mondtam már hogy szólíts Kelly-nek és te is Phoebe - mondta anya, mire kapott mindkét Blacktől egy 1000 wattos mosolyt.
Patrick a kis benyalós! Én nem értem ezt a gyereket! Egyik percben még azt mondja, tartsam távol magam a húgától, most meg itt bájolog az anyámnak? Felmondhatok?
- És mennyi idősek vagytok? - faggatózott tovább anya.
- Ikrek vagyunk. Nem rég töltöttük be a 18-at - mondta a lány.
-De én akkor is 2 perccel idősebb vagyok - húzta ki magát büszkén Patrick, mire Phoebe csak a szemét forgatta.
- Kathe hány éves? - kiváncsiskodtak.
- Egy hét múlva lesz 18.
- Köszi anya. Egyenlőre még én is itt vagyok és tudok válaszolni - morogtam.
- De hiszen az mindjárt itt van! Enged meg hogy megszervezzem  a bulit - kérlelt Phoebe.
- Miért? - kiváncsiskodtam.
-Nos - kezdte tárgyilagosan - bár 6 órája ismerlek, de mégis olyan, mintha 6 éve lenne. Úgy érzem jó barátnőm lettél - mosolygott.
- Te is nekem - vallottam be - Ennyi dolgot még senkit nem tudott rólam - nevettem fel.
- Ez csodálatos! Nem Patrick? - érdeklődött nála anya, majd kivitte a tányérokat.
- Rohadtul - nézett rám szúrós szemekkel - Phoebe ideje mennünk.
-Nincs kedvem - sóhajtott az említett személy, de azért felállt.
- Köszönjük a finom vacsorát Kelly - villantott egy mosolyt a fiú - De a szüleink várnak Skype-on - mondta.
- Persze gyerekek, menjetek - kísértük ki őket.
Ami nekem nem állt szándékomban, max Phoebe miatt, de anya amúgy is húzott magával, így nem volt választási lehetőségem.
- Holnap gyors kajálda, sok egészségtelen étellel? - nézett rám az újdonsült barátnőm.
- Ilyen vissza utasíthatatlan ajánlatott, muszáj vagyok elfogadni - mosolyogtam.
- Oké, ebéd környékén jövök. Kelly ugye nem baj ha elrabolom? - kérdezte.
- Dehogy is! Úgyis dupla műszakom lesz - mondta anya.
- Remek - vigyorgott Phoebe, majd megölelt - Sziasztok, jó éjtszakát.
- Jó éjt Kelly. Köszönjük még egyszer. Szia cica - kacsintott, és ő is elindult a szomszéd házba.
Anya nyugodtan bezárta az ajtót, majd mosolyogva elindult a konyhába.
- Mi ez a sejtelmes mosoly? - mentem utána.
- Semmi cica - nézett rám vigyorgott, abba hagyva a mosógatógépbe való pakolászást.
- Idióta becenév, amit kitalált. Idegesítő - mondtam neki.
- Hát szerintem aranyos, jól néz ki, kedves, okos és igazán udvarias. Kislányom főnyeremény ez a fiú - áradozott anya - Nem találsz ilyen embert mindenhol. Amúgy is 18 éves leszel. Ideje találnod egy barátot.
- Bármelyik embert választanám hamarabb mint, őt. Az dolog hogy gyönyörű zöld szemei vannak és szexi szemébe lógó fekete haja, de akkor is seggnyaló paraszt! - mondtam ki, amit gondoltam róla.
- Katherina, vigyázz a szádra - szólt rám.
- Bocsi. Talán rosszul ítélek. Egy hét múlva? - kérdeztem.
- Rendben, majd akkor meglátjuk mi lesz a véleményed - bólintott.
- Én felmegyek aludni. Jó éjt - adtam puszit az arcára - Szeretlek!
- Én is drágám. Jó éjtszakát - mondta és folytatta a dolgát.
Gyorsan felmentem a szobámban, majd letusoltam és a pizsamámat felvéve befeküdtem az ágyba.
Nem akartam anyát traktálni azzal, amit még Patrick pluszban mondott. Még én sem értem igazából. Meg úgy is neki adna igazat. Amin nem lepődök meg. Eléggé elkáprásztatta anyámat.

1. fejezet - Ismerkedés

Hello, hello! Meghoztam az első részt! Van most időm , mert holnap meccsem lesz így nem kell tanulnom. Ez hosszabb, mint a prológus! Jó olvasást!:)

 Egy velem egykorú lány állt előttem. Derékig érő, aranybarna haja lágyan omlott a hátára. Arca sima, kerek és hozzám képest egy fél fejjel magasabb. Rózsaszín toppot viselt, egy farmer rövidnadrággal és hozzáillő sarut. Esküszöm olyan volt, mintha a kifutóról lépett volna le. Ha ilyen emberek vannak az egész városban, én eláshatom magam, a majdnem 170 cm-mel. Annyira elbambultam, hogy anya jelent meg a hátam mögött és kicsit meg is rázott , hogy észhez térjek.
- Jó napot! A nevem Phoebe Black a szomszédban lakom a bátyámmal és láttuk mikor jöttek. Nem akartam tolakodó lenni, ezért hagytam magukat kipakolni. A bátyám sajnos nem tudott átjönni, mert olyan lusta hogy még délben is alszik - mutatkozott be.
A végén jót kuncogtam, amit a lány egy mosollyal jutalmazott.
- A nevem Kelly Swertz. Ő itt a lányok Katherina - mutatott be minket.
Utálom mikor a teljes nevemen szólít. Egyrészt olyan hivatalos, másrészről utálom ezt a nevet.
- Kathe inkább - javítottam ki reflexből.
- Igaz kicsim. Sajnálom, de nekem indulnom kell a munkahelyre. Mit szólnál ha átjönnétek vacsorára a testvéreddel? Ez a minimum azok után, hogy most el kell mennem - mondta anya.
- Jól hangzik. Szívesen jövünk - bólogatott Phoebe.
- Rendben van akkor este 7-kor. Fiatalok én elmentem. Kathe, ne felejts el boltba menni! A pénz a pulton. Hatra itthon vagyok. Sziasztok! -puszilt homlokon és két perc múlva már a kocsijában ülve elhajtott, magamra hagyva a szomszédlánnyal.
Elég kínosan érztem magam. Most mit mondhatnék neki? Az meg pofátlanság ha elküldöm...
- Figyelj, ha nem tudod hogy hol van a bolt, szívesen elmegyek veled és megmutatom - ajánlotta fel.
- Megköszönném - nyögtem ki nehezen - Veszek fel cipőt és mehetünk.
Miután láttam hogy bólintott, kettesével szedve a lépcsőket siettem fel. A szekrényemből kikapva a kiválasztott darabot, rángattam fel magamra. Közben kattogott az agyam. Miért kísér el? Csak kedvességből, mert új vagyok, de közbe le se szar és csak rontaná  a jó hírét, ha nem foglalkozna velem? Vagy  esetleg tényleg ilyen kedves és csak én gondolom túl? Esküszöm a gondolataim egymást ölik, hogy legyen hely az agyamban egy másiknak. Gyorsan szedve a lábaimat mentem le a lépcsőn. Azt hittem egy pillanatig, hogy összeakad a lábam és olyat esek, hogy nézni is öröm lesz. Felkaptam a táskámat és a pénzt, majd szó nélkül kimentünk a kocsimhoz. Beültem a  kormányhoz, míg Phoebe az anyósülésre. A táskámat hátradobtam hogy ne zavarjon és beinditottam a kocsit.
- Menj egyenesen, majd szólók ha kanyarodni kell- utasított kedvesen.
Mire válaszképpen csak biccentettem.
-  És hogy hogy ideköltöztetek? - kezdett bele az ismerkedésbe.
- Anya itt kapott munkát a kórházban, mint fő ápolónő - mondtam lényegében az igazság felét.
- Csak amiatt? És apukád? - érdeklődött.
- A szüleim elváltak és igen csak amiatt - hazudtam.
Semmi kedvem nem volt hogy sajnáljanak mások. Egyedül is átvészelem a dolgokat, már megszoktam.
- Értem itt fordulj jobbra - mutatta.
- Na és ti? Régóta laktok itt a családdal? - kiváncsiskodtam.
- Nem. Pár éve. A szüleink... fontos emberek. Ezért nincsenek itthon állandóan. Hetente egyszer látjuk őket. Konkrétan tesóm az, aki köze áll hozzám - magyarázta - Fordulj balra.
- Ühüm - bólintottam mindkettőre - Figyelj - vettem bátorságot - Ha végeztünk és kipakoltam, átjösz megnézni egy filmet? Senkit nem ismerek és örülnék ha...
- Örömmel - csillant fel a szeme.
- Oké, mit nézzünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Horrora akadva 5 Léégyszii! Nekünk megvan, áthozom - kérlelt.
- Rendben. Úgysem láttam még - egyeztem bele.
Még egy ideig beszélgettünk és közbe navigált. Jó kedvvel sétáltam a boltba vele és szedtük össze ami kell. Gyorsan kifizettem és már indultunk is haza. Az úton folyamatosan beszéltünk és be nem állt a szánk. Mintha már vagy 10 éve ismerném. Magamat is eléggé megleptem, hogy ennyire megnyílok előtte.
- De tényleg! WC papírral volt betekerve, mert szerinte ez poén - közöltem vigyorogva, miközben Phoebe hitetlenül felnevetett.
Mikor egy pillanatra a lányra néztem, rájöttem hogy teljesen más, mint amilyennek gondoltam. Tipikus plázacicának néztem és azon tűnődtem hogyan került ide. Most meg kiderült, hogy tisztára normális és sok közös is van bennünk. Tekintetem visszatévedt az útra és azonnal a fékre tapostam, ugyanis mintha valami fekete árnyékot láttam volna elsuhanni előttünk és nem igazán akartam kockáztatni. A kocsi olyan erővel fékezett le, hogy azt hittem mindketten itt halunk meg. Na jó nem, csak felkenődünk az ablakra. Szép kis agyrázkódás lett volna mit ne mondjak. A szívem kétszázzal vert és az adrenalin csak úgy áramlott a testemben.
- Úristen! Sajnálom...  egyszerűen csak láttam ott valami fekete dolgot elmenni és azt hittem neki megyek, de lehet hogy csak képzelődöm - kértem bocsánatott.
- Nincs semmi - mondta nyugodtan, de egy pillanatra, mintha félelem jelent volna meg az arcán.
Bólintva beindítottam  az autót és 5 perc múlva már a két ház között voltunk. Óvatosan leparkoltam, Mikor leállítottam a motort, Phoebe azonnal kipattant.
- Valami baj van?- fürkésztem.
- Nem, nincs! - tiltakozott - Hazamegyek, előkerítem a filmet. Negyed óra múlva csengetek - hadarta és már rohant is.
Értetlenül néztem utána, de betudtam annak, hogy ő is valami kisebb sokkot kapott, így vállat vonva bezártam a kocsit. És a kivett szatyrokat megfogva indultam be a házba.

Prológus

Sziasztok! Egy új blog féleségbe belekezdtem, hát majd meglátjuk hogy tetszik. Nem tudom milyen rendszereséggel hozok részeket, de hetente megpróbálom minimum! Most hoztam valami prológus féleséget. Nézzetek bele! A hét folyamán a fejléc is felkerül! Jó olvasást!:)

Talán így jobb lesz? Nem hiszem... Egy költözéssel semmit nem lehet megoldani szerintem, bár anya az ellentétjét vallja. Mindig vitatkozunk, de nem vesszük komolyan. De azért nem értem hogyan gondolta hogy, egy Isten háta mögötti helyen fogom az utolsó évemet eltölteni a gimiben?
Lassan már harmadik napja vagyok itt. A netet sikerült ma már bekötettni, így legalább valami élet van itt. A pakolással már készen vagyok, hiszen jobb dolgom nem volt. A szobámmal elég jó munkát végeztem. Most nem egoizmus, de tényleg! Kifestettem meg minden.
- Kathe! - szólt fel anya.
- Megyek! Egy perc! - szóltam vissza.
Kikapcsoltam a gépem és azon gondolkoztam, hogy majd este neki látok az én kis saját könyvem folytatásának. Most csak az emailem átfutattására volt időm. Néhány jó barátom írt, hogy milyen az új környezet. Vissza is írtam pár mondatban, de ők is csak kedvességből vagy éppen sajnálatból üzentek. Miamiban nem volt legjobb barátnőm. Csendes voltam és kerültem a balhét, ezért mások se kötöttek belém.
Lassan mentem le a lépcsőn, hiszen ráérek. Még egy hónap van a suliig, tehát feljogosít hogy élvezhessem a nyári szünetet. Amugy is egy barátom sincs itt, az  utcán pedig senki nem igazán vett észre. Akár beöltözhetnék egy nagy piros paprikának akkor sem venne itt észre senki.
- Tessék? - értem le.
- Elkéne menni a boltba délután - közölte - Szeretném ha elmennél, nekem be kell mennem az új munkahelyemre. Vacsora előtt itthon vagyok - mondta.
- Rendben - egyeztem bele.
Úgy sem volt jobb dolgom. Mióta anyával ketten vagyunk ez nem csak anya-lánya kapcsolat, hanem az anyukám a bizalmasom!
- Örülök. Amugy is kimozdulhatnál szivem. Két napja ki sem léptél a házból - nézett rám.
- Kint sem csinálnék semmivel sem többet, mint bent. Így egyszerűen fölöslegesnek tartom - magyaráztam meg.
- Hogy mindig okosat tudsz mondani és... - befejezni viszont nem tudta, mert csengettek.
Eléggé meglepett hiszen nem ismerünk itt senkit. Ez a nap fénypontja! Tiszta izgalmas! Húúú!
- Hagyd majd én kinyitom. Te inkább néz rá a húsra - mosolyogtam.
- Óh, a csudába! Tényleg - szaladt ki a konyhába.
Siettem az ajtóhoz, egyrészt kiváncsiságom miatt, másrészt pedig az illető ráfeküdt a csengőre és ha így folytatja, megsüketülök.
-Hello - köszönt az ajtóban álló személy, mikor ajtót nyitottam.