4. fejezet - Kiránduljunk

Sziasztok! Meghoztam a 4. fejezetet mint, láthatjátok. Egy komi után jön a következő! Jó olvasást!:)

Reggel a csengő hangjára kelek. Komótosan kiszállok a puha ágyamból és baktatok le az ajtóhoz. Gondoltam anya hagyott itthon valamit biztos, de amikor kinyitom Patrick áll előttem. Fél másodperc leforgása alatt leesik hogy egy bő pólóban és rövidnadrágban vagyok. Na most két opció van. Vagy felrohanok sikongatva mint, egy idióta, vagy pedig úgy csinálok mintha, teljesen hülye lennék és nem esnének le az egyértelmű dolgok. Az utóbbi verziónál maradtam.
- Jó reggelt! Hát te? - kérdeztem meglepődve.
- Már amennyiben a délelőtt 11 óra neked reggel, akkor igen jó reggelt neked is. Egyébként örülök hogy megint ilyen fogadtatásban részesítesz - mért végig - De szólni akartam hogy Phoebe ma nem tud jönni, mert elutazott a szüleinkhez segíteni és csak vasárnap jön haza - mondta.
- Értem. Ennyi? Mert akkor mehetsz is. Tudom hogy nem igazán bírsz engem és nem akarom nehezíteni a dolgod hogy eltűrj velem 15 percnél több időt egy légtérben - néztem rá - Örülök hogy bejöttél, további jó napot - kezdtem el bezárni az ajtót.
- Nem fejeztem be - tette a küszöbre a lábát - Szóval Phoebe eldugta a telefonomat, mert szerinte bunkó voltam. És kitalálta azt hogy addig nem adja vissza, amíg nem viszlek el túrázni - mondta.
- Jézusom! - nevettem fel - Mond azt neki hogy elmentem veled, jól éreztük magunkat és nyugodtan visszaadhatja a telefonodat - ötleteltem.
- Nem hiszi el. Tudja mikor hazudok. Már feltúrtam érte az egész lakást, de a húgom nagyon jó ebben - túrt bele éjfekete hajába.
- Hát akkor így jártál - vontam vállat.
- Tedd meg nekem cica légyszi - kérte.
- Na mi az? A bunkó Patrick Black kérlel? - vontam fel a szemöldökömet.
- Nagyon jól tudod hogy csak a telefonom kell . Hozzám van nőve. Idegesít ha nincs nálam - magyarázta.
- Mért nem veszed feleségül akkor? Sajnálom, de ez a te saját problémád - világosítottam fel.
- Addig nem megyek el! Az ajtótok előtt fogok állni, amíg nem mondasz igen - erősködött.
- Teljesen nyugodtan baby - vigyorogtam és bezártam az ajtót.
Ezután a konyhába mentem hogy megreggelizek. Csináltam egy sonkás, sajtos, kecsapos szendvicset. Most őszintén azt gondolta hogy beleegyezek? - Persze menjünk hogy aztán megint flegma legyél én meg pofára essek,  ezer örömmel. - Na azt már nem! Még egy falat volt a kenyérből, amikor ajtócsapódást hallottam és mellé két ember beszélgetése is társult.
- Patrick de örülök neked! Mi szél hozott? - kérdezte kedvesen anya.
- Sziasztok - pusziltam arcon anyát.
- Gondoltam elviszem Kathe-t túrázni, de elég makacs és nem akar jönni - mondta anyámnak tetetett szomorúsággal.
- Igaz ez? - kérdezte felém fordulva.
- Részben, de pont most akartam írni, meg igazán kedvem sincs nagyon... - próbáltam magamat kivágni a helyzetből.
- Egy jóvágású fiú idejön hogy meglátogasson és elvigyen magával, te meg elutasítod? Bolond vagy kislányom! Csak jobban megszeretne ismerni, te meg elvágod az útját. Igazam van Patrick? - várta a támogatást.
- Igaz Kelly - vigyorgott rám.
- Csak a telefonja miatt jött. Istenem hova kerültem? - morogtam magamnak.
Hogy már megint én jövök ki szarul! Hogy lehet ez? Anyám meg még toloncol hozzá? Nem mondom hogy olyan sok barátom volt, de akkor is! És amúgy is nekem nem tetszik Patrick... azt hiszem.
- Hogy hogy itthon vagy? - tereltem a szót - Azt hittem reggel érsz haza - érdeklődtem.
- Itthon hagytam az ebédem, de már megyek is vissza - magyarázta.
- Oké. Én akkor elmegyek készülődni - jelentettem ki, majd felfelé vettem az irányt.
- A szekrényből kivettem egy combközépig érő farmer rövidnadrágot, és egy sima, piros pólót. Majd hozzá a barna bakancsomat. Raktam fel egy alap sminket, a hajamat meg lófarokba kötöttem a fejem tetejére.
- Kész is vagyok - értem le.
- Rendben, anyukád elment. Szedjél össze enni, innivalót egy táskába. Én addig hazamegyek átöltözni. Ha kész vagy gyere át cica - kacsintott és ő is elment.
Unottan tettem eleget a kérésének, ugyanis kedvem nem volt ehez az egészhez. Miután kész lettem átmentem a szomszédba és csengettem.
- Gyere - szólt bentről, mire ajtót nyitottam.
A látványtól ami akkor fogadott elöntötte az arcomat pirossággal. Patrick félmeztelenül a nappaliban. Kidolgozott felsőteste volt. Nem az az agyongyúrt, de látszódtak a kockái.
- Tetszik a látvány mi? - szólt közbe a bambulásomba.
- Az egoizmusodból azért vegyél vissza és induljunk - forgattam meg a szememet, elterelve a figyelmet az égő fejemről.
Felkapott egy pólót és a táskáját megfogva már indultunk.
- Ha legalább elrángattál ide, elmondanád hova megyünk? - kérdeztem útközben.
- Az erdőn át megyünk egy kicsi tisztásra - válaszolt.
- Szuper! Akarsz beszélgetni? - érdeklődtem.
- Nem igazán - mondta egyszerűen.
- Még jobb - dörmögtem.
Sétáltunk, sétáltunk, sétáltunk, halál csendben. Egy idő után már nagyon meguntam. Úgy döntöttem válaszút elé állítom.
- Vagy beszélgetünk vagy hazamegyek - mondtam az aduászt.
- Menjél! Kiváncsi vagyok eltalálsz e - nézett rám.
- Elfogok, ne aggódj. Ints búcsút a telefonodnak. Helló - intettem és elindultam a másik irányba.
Igazából azt hittem befog jönni a tervem és az előbbit választja, így csak bolyongtam. Időközönként randomra jobbra, vagy balra fordultam. Nem akartam felhívni senkit sem, mert gondoltam tuti itt van a közelben és ha megtenném, kiröhögne. Egy idő után szerintem megérkeztem arra a helyre, amiről Patrick mesélt. Ahogy végig néztem tényleg szép volt itt minden. Zöld füves terület vett körül mindent, a nap idesütött és volt egy nagyobb tó is. Eléggé megnyugtató helynek tűnik.
- Ez gyönyörű - ámuldoztam, miközben valaki megfogta a lábam.
- Ki a jó Isten az? - ijedtem meg és automatikusan néztem az elkövetőmre.
- Cica ugye tudod hogy még 2 perc kellett volna és megérkezünk? De te plusz fél órát csináltál magadnak - vigyorgott rám.
A fejénél álltam mivel ő feküdt, így lassan a térdre ereszkedtem és fölé hajoltam.
- Hogy mekkora paraszt vagy! - dühöngtem egyenesen az arcába.
Ő erre persze csak kinevetett. Annyira felidegesített hogy a mellkasába ütöttem egyet, mire megfogta mindkét kezem és odébb tolta, majd a szemembe nézett. Hasonlóképpen tettem, és amint belenéztem a smaragd zöld szempárba egyből azt se tudtam hol vagyok, annyira magával ragadtak.