Sziasztok! Végre tavaszi szünet! Legalábbis nekem már az van, így lehet hogy a jövőhét folyamán, ha lesz időm két részt hozok! Egy hétre rá és ahogy megígértem itt a következő fejezet! Köszönöm Vaninak a komit! További egy komment és jön a 6. fejezet! Jó olvasást!:)
- Leszállnál rólam? - kért kedvesen.
- Ezer örömmel - fintorogtam, és eleget tettem a kérésének.
Azonnal kivertem a fejemből azokat a gondolatokat amiket gondoltam. Egyszerűen hogy fordulhatott meg ilyesmi a fejemben?! Agyrém!
Patrick is felállt leporolta magát, de véletlenül megbotlott valami faágban és egyenesen egy sárkupac közepére esett. Akaratlanul is elkezdtem nevetni. Meglepődöttség tükröződött először az arcán, aztán az átcsapott idegességbe. Szitkozódva felállt és megnézte nadrágja hátulján lévő foltot.
- Egyáltalán nem vicces - morogta - Inkább segíts!
- Rendben, nyugi - nevettem még mindig - Ennek egy megoldása van most, itt helyben - mondtam halál komolyan.
- Mi? - nézett rám.
- Ez - löktem bele egyenesen a tóba, mosolyogva.
Na igen, ez egy teljesen jó tervnek tűnt, de azzal nem számoltam hogy nem engedi el a csuklóm. Ezért vele együtt zuhantam a vízbe.
- Mire volt ez jó?! - jött fel mérgesen a víz felszínére.
- Te mondtad hogy tiszta akarsz lenni - vontam vállat.
- Mert azt hittem hogy van nálad valami zsebkendő vagy akármi, amit bevizezhetünk! - rivallt rám.
- Most mit kapod fel a vizet? - a vizet hahaha - Tiszta lett a nadrágod, sőt még engem is berángattál.
- Ruha nélkül jobb lenne - mondta rám nézve.
- A perverz fantáziádat tartsd meg magadnak, vagy éld ki más lányokon baby - vigyorogtam.
- Jó, jó! Nem is értem hogy estem el. Nem szoktam - rázta a fejét, így az álla a víz tetejét súrolta.
- Mindenki elszokott esni - néztem rá furán.
- Én nem, de mindegy. Mit szólsz egy versenyhez, oda-vissza? - kérdezte gyorsan témát váltva.
- Nem tudom - gondolkoztam el.
- Csak nem félsz cica? - incselkedett.
De igen képzeld, félek a nagyon mély víztől, és akkor mi van? Egészen kicsi koromban volt, mikor anyával és apával elmentünk a tóra. Nyugodtan úszkáltam, voltam vagy 12 éves, amikor a sekélyebb vízrésznél beleakadt egy hínárba a lábam és nem tudtam kiszabadulni. Ha az arra fele úszó nő nem vesz észre, akkor valószínűleg elfáradok a nagy kalimpálásba, és megfulladok.
- De hogy is - ellenkeztem - Mettől meddig?
- Látod ott azt a fát a parton? - kérdezte, mire bólintottam, így folytatta - Na innentől odáig, utána meg vissza.
- Oké - egyeztem bele, bár vonakodva.
- Akkor, 3..., 2..., 1..., rajta! - kiáltotta.
Mint az eszeveszett őrült, úgy kezdtem el úszni. Mindenképpen nyerni akartam! Már előre örömmel töltött el, az az érzés hogy a fejéhez vághatom, hogy egy lány megverte. Semmire nem figyeltem. Már visszafele jártunk, amikor nekem beleakadt valamibe a lábam. Rám törtek a régi emlékek. Jobban pánikba estem, mint kiskoromban, ugyanis, ami a lábam köré tekeredett, az mozgott!
- Na mi az cica? Nem szégyelled magad hogy egy fiú ennyire lehagy? - vigyorgott elégedetten.
- Patrick! - sikítottam.
A fiú amikor észrevett, az arckifejezése teljesen megváltozott. Komoly lett, és egyenesen felém kezdett úszni. Az a valami, már nagyon elszorította a lábamból a vért és nem éreztem. Patrick nagyon hamar itt volt mellettem. Túl hamar. Még egy profi versenyző sem tud ilyen gyorsan úszni, vagy igen? Már azt sem tudom mit beszélek.
- Kathe? Mi a baj? - kérdezte komolyan.
- A lábamon van valami mozgó akármi, és rám tekeredett! Segíts, nem érzem a lábam! - kértem, teljes pánikban.
Bólintott és levegőt véve, a víz alá merült. Nem tudtam mi történik. A vízbe néztem hátha látok valamit, de semmi. Már vagy 5 perce. Hogy bír ennyi ideig levegő nélkül lenni? Hirtelen fény jelent meg a víz alján és én feltudtam a tó tetejére lebegni. Patrick rá fél másodperccel már engem húzott ki a partra.
Várjunk csak! Fény a víz alatt? Úristen, azt hogy? Eddig ilyet még csak a Harry Potterben láttam! - gondolkoztam magamban.
Kint, az ölébe rakta a fejemet és úgy vizsgált.
- Kathe jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen - feleltem kábán - Milyen állapotban van a lábam?
- Lila de az elmúlik - válaszolta.
- Köszönöm - néztem fel rá - Nem tudom hogy hogy csináltad, de köszönöm - érintettem meg az arcát.
Ahogy az adrenalin eltűnt, nagyon fáradt lettem. Nem vágytam másra csak egy hosszú, pihentető alvásra.
- Szívesen, de kérlek ne csinálj több ilyet. Ha nem tudsz úszni, vagy félsz a víztől, akkor mért nem szóltál?
- Nem csak neked van nagy egód - simítottam meg az arcát, majd minden sötétségbe borult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése