Csumi! Köszönöm Zsófi komiját és hogy a nevet is irt. Itt a rész ahogy ígértem. A komment megmarad nem hiszem hogy olyan sokat kérek vele. Jó olvasást! Laters xx:)
Csak úgy betörtem a ház ajtaját - szó szerint - és rohantam fel a szobámba, ahol az ágyra vetettem magam.
- Istenem - kezdtem el zokogni.
- Nem is értem mit eszik rajtad ez a Patrick gyerek - fintorgott mellettem egy lány.
- Jézusom! Ki vagy te? Hogy kerültél a szobámba? - ijedtem meg, majd szemügyre vettem.
Hosszú fekete haja volt, vörös szemmel pont mint, nekem. Falfehér bőrét pedig fekete ruhák takarták.
- Aurona vagyok - felelte - És belőled jöttem ki.
- Mi?! - értetlenkedtem.
- Mit nem értesz? - förmedt rám - Szerinted mért vannak képességeid és vörös szemed? Mert benned vagyok és kezdtem kiterjedni - mondta gúnyosan.
- Én semmit nem értek - ráztam a fejem.
- Nem is baj, így legalább könnyebb dolgom lesz - vigyorgott önelégülten - Majd egyszer rá jösz - nevetett és eltűnt.
- Kathe! - rázott valaki, mire morogtam egyet - Katherina - szólított most már a teljes nevemen.
De utálom a teljes nevem!
- Csak Kathe! - rivaltam a személyre, majd egy suhintással a falhoz löktem, de utána egyből észhez tértem - Francba! - ültem fel - Jól vagy? - kérdeztem Patricktól.
- Persze - állt fel - Figyelj, bocsánatot jöttem kérni hogy így neked estem. Mikor a szemed.. tudod, na akkor látszott hogy te se tudod mi történik veled. Segíteni szeretnénk. A szüleink most értek haza, gyere át ők tudnak ezzel kezdeni valamit - mondta kedvesen.
Annyira meg voltam ijedve az álmomtól, hogy egyből rábólintottam a dologra.
- Egy perc, csak összeszedem magam - szóltam oda rekedtes hangommal.
Egyből a fürdőbe vettem az irányt és a tükörben örömmel konstantáltam, hogy a szemem már az eredeti színét élvezi. Gyorsan átfutottam fésűvel a hajam, rendbe szedtem az elkenődött sminkemet, majd Patrickhoz csatlakozva mentem át hozzájuk.
- Tudod, jobban szeretem a szokásos barna szemedet. Az jobban illik hozzád cica - kacsintott.
- Jézusom annyira aggódtam - ölelt meg Phoebe - Jól vagy? - fürkészet.
- Nem - ráztam a fejem.
- Khm - hallottunk egy hangot hátulról.
- Ohh. Anya, apa, ő itt Katherina - mutagatott.
- Csak Kathe - javította ki a bátya.
-Nagyon örülünk Kathe - mosolygott Mrs Black.
- Örvendek - mosolyogtam vissza.
Nagyon hasonlítottak a szüleikre. Az anyukájuknak szintén aranybarna haja van, 40-es évei elején járó nő. Az édesapjuknak nagyon sötétbarna haja van, majd hogy nem fekete, ő pedig 40-es évei közepén járhat. Patrick kiköpött apja, de az apjának már markánsabbak a vonalai, arca.
- Talán üljünk le a nappali - mondta Mr Black.
Szótfogadva mentünk utána.
- Szóval Kathe - kezdte az ikrek apja - Hallottuk hogy te is a mi világunkból való vagy és hogy nem tudod mi vagy pontosan.
- Igen Mr Black - mondtam.
- Jaj szívem tegezz nyugodtan minket. Én Carol vagyok ő a férjem Nick - mosolygott Carol, mire bólintottam.
- Tehát - kezdtem volna, de megint csöngettek.
- Egy pillanat - szólt Phoebe, majd kiszaladt kinyitni az ajtót.
Fél perc múlva az ANYUKÁMMAL jött vissza.
- Anya mit keresel itt? - értetlenkedtem.
- Azt majd később elmagyarázom - legyint - Inkább mond el hogy mi van veled - kérte.
Még mindig nem értettem pontosan mi van, de beleegyeztem és képzeletbeli listámra feljegyeztem a dolgot.
Összeszedtem a gondolataimat és azon gondolkoztam hogy elmondjam e az álmomat, de utána inkább az elmondásnál döntöttem, ugyanis így legalább hátha segítek ezzel.
- Szóval akkor kezdődött mikor megtudtam ti mik vagytok. Azon a napon hazamentem a cuccaimért, és amikor gondoltam hogy becsukom az ablakot az megtette magától, de gondoltam ez csak a szél volt. Utána ez volt az ajtónál csak kinyílt magától, hozzá se értem! Nem akartam elmondani ezt senkinek, mert én is megijedtem hogy mi van, de ezek a dolgok folyamatosak lettek. Amikor kicsit is ideges lettem, valamit csak úgy a falhoz csaptam gondolatban, és az meg is történt rendesen! De az előbb Patrick nekem állt, mert észrevette a furcsaságokat, de annyira felidegesített azzal, hogy elmondja anyának, hogy dühömben véletlenül a falhoz csaptam és a szemeim vörössé változtak. Halálosan megijedtem átrohantam a saját házunkba, magyarázat nélkül. Elaludtam és álmomban megjelent egy lány. Fekete haja volt, hófehér bőrrel és vér vörös szemmel. Azt mondta bennem növekszik és hogy ezeket a dolgokat ő okozza. Fogalmam sincsen ki volt ő - kezdtek el folyni a könnyeim.
- Mondta hogy mi a neve? - kérdezte anya.
- Aurona - válaszoltam halkan.
- A jóslat elkezdődött - szólalt meg Nick halkan.
- Micsoda? - kérdezte Patrick.
- Mindjárt jövünk gyerekek csak megbeszélünk valamit - mondta Carol és kimentek a konyhába.
- Minden rendben lesz - simogatta meg a hátamat Phoebe.
- De mi a kurva életért nem lehet elmondani, hogy mi a franc van? - kezdtem el dühöngeni.
- Mindjárt megtudod Kathe kérlek nyugodj meg - mondta Patrick.
- Nem tudok megnyugodni! - ráztam a fejem idegesen.
- Dehogy nem! - mondta, majd letörölte a könnyeimet és gyengéden átkarolt.
Fél perc múlva sikerült megnyugodnom a karjaiban.
- Tudom hogy most ez nyálas lesz és én se igazán szeretem az olyan dolgokat, de köszönöm hogy itt vagytok mellettem - mondtam.
- Jaaaj te vagy a legjobb barátnőm! Ez természetes bolond! - válaszolta Phoebe.
Patrick meg csak a hajamba csókolt, amitől az egész testemet kirázta a hideg, olyan jól esett.
- Gyerekek ideje megtudnotok valamit - mondta anya, amikor visszajöttek - Régen megjósolták hogy egy vadásznak és egy démonnak gyereke lesz, és benne egy olyan gonosz növekszik majd, aki átveheti a világfelett az uralmat. Kicsim - fordult felém - Ideje azt megtudnod hogy én is vadász vagyok és beleszerettem az igazi apádba aki Aurel volt. Nagyon boldogok voltunk. Teherbe estem tőle és akkor elmondta hogy ő a démon, aki az árnydémonok felett uralkodik. Nagyot csalódtam benne és magamat átkoztam hogy, hogy nem vettem észre. Bármennyire is szerettem muszáj voltam szólni a többi vadásznak, akik sikeresen elpusztították őt. Akkoriban volt egy legjobb barárom, John. Igen, a nevelő apád, akit te az igazinak hittél. Elmondtam neki hogy terhes vagyok és annyira jó volt hozzám, hogy azt mondta másoknak hogy összejöttünk és hogy tőle várok gyereket. Ha ezt nem mondta volna, én már rég halott lennék. Nagyon sokkal tartozom neki... És Kathe nem szívroham vitte el hanem egy árnydémon ölte meg, amíg te kimentél a kertbe - fejezte be.
- Akkor én?.. - nem bírtam tovább folytatni.
Túl sok volt megint az információ. Dühös voltam, szomorú és zavart. Csak aludni akartam vagy hogy csípjen meg valaki és felébredjek ebből a borzalmas álomból.
- Igen te vagy a jóslatból a lány, aki félig fény vadász, félig démon - bólintott anya, reagálni viszont nem tudtam, mert eltűnt előlem a világ.
♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥♡♥
VálaszTörlésXoXo