2. fejezet - Filmezés

A kivett szatyrokat leraktam a pultra. Egy pohár víz után neki láttam a pakolásnak. Tíz perc alatt keményen végeztem vele. A vett pattogatott kukoricát beraktam a mikróba és elindítottam 3 percre. Közben elővettem egy nagyobb tálat és két poharat, amibe kólát töltöttem. Amint a mikró jelzett, pont akkor érkezet meg a vendégem is. Gyorsan kirohantam mintha, az életem múlna rajta. Kinyitottam az ajtót és egy személy helyett, kettő állt ott. Gondolom a bátyja. Kissé kigyúrt volt, de nem az az agyon edzett, fekete szemébe logó hajjal és gyönyörű smaragd zöld szemmel. Annyira gyönyörű, hogy nem tudom mihez hasonlítani, de elég idióta vagyok hogy itt gyönyörűzok, miközben előttük állok bambulva és várok a csodára.
- Öhm... sziasztok! Gyertek be - álltam odébb.
Amikor becsuktam az ajtót, beinvitáltam őket a nappaliba.
- Katherina, ő itt Patrick a testvérem. Patrick ő itt Katherina - hadonászott össze-vissza Phoebe.
- Csak Kathe - javítottam ki - Szia - intettem neki.
- Hello - köszönt unottan.
- A bátyám azért jött, mert szerinte felügyelnie kell, még ha csak egy házzal vagyok arébb, akkor is - forgatta a szemét a lány.
- Neked mindegy - vontam vállat - Ott a lejátszó. Rakd már be légyszi a filmet, amíg behozom a dolgokat - kértem.
- Oké , de ugye kóla van? - nézett rám.
- Jó hogy! Anélkül élet sincs - vigyorogtam, majd kimentem a konyhába.
Fél perccel később már Phoebe mellet ültem jobb odalt, Patrick meg a másikon. Csendes tipus, bár szólalnia nem kell. A lányok biztos csak úgy bomlanak utána. Jókat nevettünk a filmen a mellettem ülő lánnyal.
- Hát ez jó volt - nyújtóztatta meg elgémberedett végtagjait Phoebe - Akkor este jöhetünk? - kérdezte.
- Természetesen - mosolyogtam - Anya úgy is mindjárt itthon van és valószínűleg nem fog oda égetni semmit sem, mert segítek neki - mondtam, mire a lány felnevetett.
- Phoebe tudod hogy nem támogatom ezt - mondta Patrick, mire értetlenül néztem rá.
- Ez egy vacsora. Nem kivallatás - világosítottam fel.
- Amúgy se sikerülne kiszedned belőlem semmit, baby - vágott gúnyoros mosolyt.
- Nem vagyok baby - fakadtam ki.
- Patrick, tudod hogy anyáék hívni fognak otthon. Gyere - fogta meg a csuklóját és kifelé kezdte húzni.
A fiú még egy ideig nézett, de utána a húgának szótfogadva elindult kifele.
- 7-re itt vagyunk - mosolygott Phoebe, majd megölelve engem elment, de Patrick nem ment vele.
- Szia cica, később találkozunk - vigyorgott és elindult.
Sokkolva álltam az ajtó küszöbén a fiú után nézve, addig, amíg anya nem írt egy SMS-t hogy fél óra múlva itthon van és kezdjek hozzá a csirkemell felvágásához. Eleget téve a kérésének vettem elő a vágódeszkát, egy kést és a húst.
Eléggé paraszt ez a Patrick. Cica? Tudod ki a cica! Minek is hagytam magam? - Talán mert bele néztem abba az átkozottul szép szemeibe. - Istenem! Egy napszemüveget fogok rárakni, hogy tudjak hozzá rendesen beszélni.
- Kicsim megjöttem! - köszönt anya.
- A konyhában - szóltam neki.
- Már kész is vagy? Köszönöm. Akkor átöltözöm és neki állok panírozni, te rakj fel kérlek, egy fazék vizet - mondta.
Tettem amit kért. Fél perc múlva már lent is volt és nekiállt a munkának, én pedig segítettem. Fél hétre készen lettünk a vacsorával. Mivel volt időm, felmentem lezuhanyozni. Nagyon jól esett, ahogy a vizcseppek lassan át járták az egész testem. Fehérneműben léptem be a szobámba. Magamra kaptam egy cicanadrágot és kerestem azt a felsőt, amit gondolatban már kiválasztottam. Éppen felakartam venni, amikor az ajtó hirtelen kinyitódott és Patrick állt előttem.
A meglepetéstől reagálni sem tudtam. Csak álltam ott mint, egy idióta. Az arcomat elöntötte a pír, hogy eszembe jutott, hogy egy szál melltartóban vagyok előtte. Miután észhez tértem, reflexből magam elé tartottam a pólómat és Patrick arcát fürkésztem. Elégedetten vigyorgott, annyira hogy egyből felidegesített. Mit ne mondjak, szívesen letöröltem volna az arcáról.
- Mit keresel itt? - kérdeztem választ követelve.
Ezután gyorsan megfordultam és felhúztam a pólót, majd utána egyenesen Patrick elé álltam.
- Anyukád mondta hogy szóljak neked hogy gyere le, de azt nem mondta hogy ilyen fogadtatásban lesz részem. Jó alakod van cica - mondta elégedetten.
- Nem vagyok cica! Érted? - böktem meg a mellkasát.
- A baby-t kilőtted. Ez maradt - vont vállat.
Idegesen indultam volna ki, de Patrick megfogta a csuklóm és vissza húzott.
- Figyelj, nem igazán örülök a húgommal való barátságodnak. Nem tartozol közénk. Nem olyan vagy mint, mi. Kicsit fogd vissza magad - nézett rezzenéstelen arccal rám - Talán ide költöznötök se kellett volna. Minek jötettek?
- Kurvára nincsen közöd hozzá, hogy anyukámmal mért jöttünk ide! - téptem ki a kezem az övéi közül - Azt meg hogy Phoebe akar velem barátkozni azt majd ő eldönti, de nem értem hogy lehetsz ekkora paraszt! - fakadtam ki.
- Szóval ezt gondolod rólam? Hogy paraszt vagyok? - vonta fel a szemöldökét közelebb lépve hozzám.
- Gyertek le! Kihűl a vacsora! - szólt fel anya.
Választ kikerülve, ahogyan őt is indultam le a lépcsőn.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Phoebe lent, miközben köszöntött egy öleléssel.
- Semmi. Patrick... khm bemutatkozott egy kicsit jobban, de nem kell félre érteni! - védekeztem.
- Mindegy, üljetek le és szedjetek levest bátran - tapsolt kettőt anya.
Patrick hagyta, hogy szedjek én előbb. Igazi úriember. Egy paraszt úriember. Hahaha. Egy biztos, hogy ezen a fiún egy jó darabig nem fogok tudni még kiigazodni.